1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/[caption id="attachment_259" align="alignnone" width="782"]<a href="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/asiavatgiszegfű.jpg"><img class=" wp-image-259" src="https://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/asiavatgiszegfű-300x225.jpg" alt="Fotó: maszi" width="782" height="587" /></a> Fotó: maszi[/caption] <p style="text-align: justify">Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én locsolgattam, szeretgettem, kérleltem is. Aztán eldöntöttem, mennie kell. Erre hozott egy virágot. Ő is érezte, hogy bajban van. Meg a jégeső is, ami a nyílás utáni nap végigtarolta az erkélyt és a növényeket - azon a nyáron újfent megsértődött. A következő évben is. Aztán engesztelésből újra hozott egy virágot. Aztán megint jött a jégeső. Tavaly ugyanez történt pepitában. Virág fel, jégeső elő, virág le. Amikor a napokban újfent virágozni kezdett, biztos voltam benne, hogy jön a jég. Mára azt is mondtak. De azért kitartunk. Azt hiszem, a sivatagi szegfűmmel nagyon ragaszkodunk egymáshoz. Olyan, akár az élet.</p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/asiavatgiszegfű-150x150.jpg150150