<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>maszi</provider_name><provider_url>https://maszi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maszi</author_name><author_url>https://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/</author_url><title>Mindennapi bunkóságaid</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ugyanazt gondoljuk róla. Amikor bőgő motorral próbál elhúzni a békésen, normál tempóban kocsikázó család mellett - már az utca végén halljuk, amikor szlalomozva kerülgeti a családi házas övezetben a cikkcakkban parkoló autókat, miközben telefonál, amikor nagymellénnyel, az utolsó utáni percben rakja ki az indexet, és hirtelen fordul balra kis ívben - éppen hogy nem érve el a zebrát (amin akkor haladsz át), amikor 3 helyre parkol, mert megteheti, amikor külön parkolóhelyet rendez magának a boltnál, mert csak 4 percre fut be, amikor a körforgalom előtt is nyomja a gázt, hogy hamarabb bejusson; amikor tolakodik, amikor mindenkinek beszól, amikor próbálja elhitetni (leginkább magával), hogy ő a jóisten.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A minap a belvárosban sétáltunk, amikor az ominózus eset megtörtént. Hirtelen 70-ből elegáns-vagánynak hitt balra kis ív, csak én éppen a zebrán vagyok, azért sikerült megtalálni a féket. Nem tetszik neki. Nekem sem. Szélvédőn keresztül néznénk farkasszemet, ha nem tennék finom, nőies megjegyzést &quot;kösz, hogy nem ütsz el&quot;. És akkor felbátorodik. Nyeregben érzi magát. Nem csak azért, mert legalább 20 centivel magasabb nálam, vagy mert kétszer olyan széles, de ő ül a BMW-ben, ő a menő, és ő siet - én csak a gyalogos vagyok. A szegény, megfélemlített gyalogos, remegve (kellene) átkelnem a két járda között, picire összehúzni magam (de csak annyira, hogy azért még meglásson), de leginkább gyorsan átszökellni, hogy fel ne tartóztassam őfelségét. &quot;Mit nézel, mi nem tetszik?&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hát barátom az nem tetszik, hogy a kisstílű feltűnési viszketegséged levágja a biztosítékot, mert nem tehetek róla, hogy nem ismered a kilométerórát, hogy nehéz megkülönböztetned az 50-et a 80-tól, hogy szerinted menő, ha összevissza rémisztgetheted az embereket a kiszámíthatatlanságoddal - mert ez szerinted vagány. Az nem tetszik, hogy érvényes a jogosítványod, hogy szerinted király dolog leszarni a szabályokat, hogy versenypályának nézed a belvárost, és az nem tetszik barátom, hogy van pofád kihajolni az ablakon. Az nem tetszik, hogy ellenkező esetben a zebráról ordibálnál vissza (már ha tudod, mi a gyaloglás), hogy a beszólásoddal azt hiszed megijesztesz, és azért nem szólok vissza, mert tekintélyt parancsoltál, és ettől el is kéne szégyellem magam. Tudod barátom, nagyon tévedsz. Azért nem szólok vissza, mert nem süllyedek a szintedre. De ha mégis szeretnél beszélni a mi kis konfliktusunkról, akkor tedd le a kocsidat (egy helyre), fizesd ki a parkolójegyet, légy gáláns és hívj meg egy kávéra, és akkor lehet nem leszel menő, de legalább embernek foglak tekinteni. És nem, nem a BMW-ddel van a bajom (vagy a Merciddel vagy az Audiddal vagy az Opeleddel vagy a szakadt csotrogányoddal), hanem a stílusoddal. És igen, én is vezetek, nem is akárhogy, de a kormány mögött nem menő vagyok, hanem sofőr.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>