1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Legyen gyerek, vagy ne legyen? Általánosan visszatérő kérdés. Nagyjából 25 év felett, főként ha párkapcsolatban él az ember lánya (fia), folyton folyvást megkapja ezt a kérdést. (Ha házas, akkor hatványozottan.) És nem csak a szüleitől. Meg az ismerőseitől. Meg a rokonaitól. A boltban. A buszon. A lépcsőházban. A főnökétől. A kollégáitól. A gyerekes barátaitól. A gyerektelen barátaitól. Közben meg kígyózik az egyre hosszabb kérdés a fejében: itt van az ideje? Nincs itt az ideje? Ki mondja meg, hogy mikor van itt az ideje?</p> <p style="text-align: justify">Ancsa barátnőmmel sokat beszélünk róla, hogy egyszer be fogok kattanni. Nem elmebeteg szinten, hanem gyerekvállalós szinten. Hiába vagyok 31 éves, a társadalom elvárja, hogy legyen (már) egy (inkább 2) gyerekem, lehetőleg már ovis(nak kellene lennie), mert</p> <p style="text-align: justify">- ha fiatal szülő vagyok, akkor türelmes szülő vagyok</p> <p style="text-align: justify">- ha 30 alatt szülök (szültem volna), kevesebb esélyem van a genetikai rendellenességek örökítésére (mondjuk ezzel tudnék vitatkozni, de nem vagyok szakember a témában, inkább nem teszem)</p> <p style="text-align: justify">- ha fiatal szülő vagyok, fiatalok a nagyszülők (akik nyilván sokat tudnak segíteni, mivel még legalább 12 évig dolgoznak)</p> <p style="text-align: justify">és különben is, "bezzeg az én időmben" ennyi idősen már volt gyerekünk.</p> <p style="text-align: justify">Ancsa szerint egy reggel úgy ébredek fel, hogy gyereket akarok. Nála így történt. Én egyelőre nem ébredek fel reggel sehogy, leginkább baromi álmos vagyok, és a kávé után matatok. De azért egyre gyakrabban lesem a rohamtempóban ketyegő biológiai órát, leszek-e valaha normális, úgy értem, érezni fogom-e valaha, hogy nekem gyerek kell. Egyelőre nem érzem. Egyelőre kifogásokat és viszontkérdéseket adok a feltett kérdésre. Mert mi van, ha soha nem fogom érezni? Mi van, ha amire érezni fogom, már nem merem vállalni a kor miatt? Mi van, ha nem férünk el a lakásunkban? Mi van, ha tönkremegy a házasságunk? Apás szülés legyen? És ha az apás szülés után a férjem nem tud rám nézni, úgy? Mi van, ha bálnatestűre hízok a terhesség alatt, és aztán nem tudom leadni? Szépnek fog találni akkor is? Meg fogunk élni a GYES-ből? Mi van, ha nem jön össze elsőre? És ha nyolcadikra sem? Mi van ha, nem fogom szeretni? Fogom szeretni? És ha ő nem fog szeretni? És hol vagyok én? Ha lesz gyerekem, van egyáltalán én? Fog többől állni az életem, mint hogy kidobom a pelenkát, megetetem, elmegyek érte az oviba, főzök, mosok, takarítok, aztán majd visszamegyek dolgozni, ja, és közben szuperszexi is leszek, kétnaponta elcsábítom a férjem, hogy érezze a törődést, anya leszek és nő leszek és feleség leszek és barátnő leszek és szerető leszek és barát leszek és…</p> <p style="text-align: justify">Ha nem lesz gyerekem, akkor meg karrierista vagyok, ugye? Meg hülye. De legfőképpen önző.</p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/04/spring-150x150.jpg150150