1.0maszihttps://maszi.cafeblog.humaszihttps://maszi.cafeblog.hu/author/maszi/<p style="text-align: justify">Delírium. Elsőre főként egy brüsszeli kocsma jut eszembe (jó kis hely, igazán hangulatos, több tucat remek belga sörrel), másodszor pedig maga a szó jelentése, mint önkívület, tudatzavar, de biztos nem a szerelem. Elsőre nem. Másodszor sem. Nem gondolom, hogy a szerelem tudatzavar, de lehet már nem gondolom, férjes asszonyként (hú, micsoda nagy szavak) bizony nem a tudatzavarral azonosítom. Vagy éppen ezért mégis. Kellene.</p> <p style="text-align: justify">Az olvasóklubban kézről kézre jár a Delírium. Lauren Oliver könyve nagy siker. Több hete van terítéken a mi klubunkban is, most én is jelentkeztem, hogy elolvasnám. Fiúk-lányok egyöntetűen azt mondták, ez egy jó könyv, jó sztori. Az elején persze nem hatott meg (ráadásul egy trilógia első kötete, első szám első személyben írva - ezt személy szerint valamiért nagyon utálom), de hagytam magam, hátha magával sodor a disztópikus világban játszódó történet. És így lett. Hirtelen húzott magába, abba a világba, ahol nincs szerelem, ahol minden baj okozója a szerelem, ami ebben a világban a delírium kifejezést kapja. Persze nem csak a szerelem a lényeg, hanem az összes, normális, emberi érzelem. Bár maga a történet nem tartogat rengeteg újdonságot (értsd világok harca, az öntudatra ébredő átlagos főszereplő gondolatai és mindennapjai, melyek idővel felforgatják a hétköznapokat, a bátor szerelmes, a magabiztos ellenálló, az igaz barát, a gonosz mostoha - és most nyugodtan lehet karaktereket keresni és felsorolni a különböző mesékből, utópisztikus és főleg disztópikus sikerkönyvekből), valamivel mégis csak ügyesen játszik. Az emberi kapcsolatok, a barátság, a szeretet, és főként a szerelem megjelenítése, kifejezése és esszenciája igencsak el van találva. Nem nyálas. Nem nagyon. Nem túlzó. Csak annyira, amennyire a rózsaszín felhőbe burkolózva mi magunk is túlzásokba esünk. És kimond egy nagy igazságot - nem kell mindent elhinni, kell gondolkodni.</p> <p style="text-align: justify">A Delírium egy jólirányzott ifjúsági könyv. Pont azoknak szól, és pont úgy, ahogy kell. Nyilván óriási igazságokat keres (és néha talál), létfontosságú kérdéseket tesz fel, és a megfelelő korosztályt célozza. Merj szeretni, merj a barátaidért harcolni, merj érezni. Ebben a rohanó, érzelemmentes, és sokszor emberi érintéseket nélkülöző világban, azt hiszem, ez egy nagyon fontos üzenet. Persze javasolnám a szülőknek is az elolvasását. Csak azért, hogy felidézzék, milyen volt az első szerelem, hogy ne (csak) tiltsanak, hanem hagyják, hogy megismerjék, akit a gyerekük választ (utána nyugodtan lehet puffogni és aggódni), de ne hagyják elveszni a bizalmat. Óriási élettapasztalatom azt mondatja, a reakciókra adott logikátlan viselkedésünk és válaszunk okoz igazán delíriumot. (Azért az a belga kocsma sem semmi!)</p>richhttps://maszi.cafeblog.hu/files/2015/05/delirium-150x150.jpg150150