Fogalmam sincs régen miben fáradtam el – bezzeg most, hogy egy (két, három, akármennyi) gyerekem van… – ilyen és ehhez hasonló bejegyzések, okosságok jönnek szembe velem. Ma viszont megfordult tőlük a bicska a zsebemben, pedig 12 napja nem alszom. Normálisan.
Normálisnak az egyhuzamban történő, legalább 2 (igen, kettő) órán keresztül tartó alvást értem. Pedig elhiheti mindenki, szerintem is a 6 óra alvás az ideális (mint minimum), PiciLá születése óta az 5 (valahol azt írták: egy csecsemő, kisbaba átalussza az éjszakát – legalábbis annak számít, ha ötöt alszik egyben). Volt ilyenben is részünk, egy darabig (itt írtam róla), aztán PiciLá elromlott, én meg lelkes szülőként vele romlottam. (Fenéket! Én tudnék aludni, de ez most nem az a bejegyzés, ahol ez a lényeg.)
Szóval baromi keveset alszom. Igen-igen, valószínűleg a foga (2 hónapja ez a bűvös magyarázat mindenre), bár mostanában azt szoktam a mi okozza kérdésre válaszolni, hogy a Szaturnusz tuti nem olyan szöget zár a Jupiterrel, esetleg a Merkúrral. Vagyis mittudomén. De most ez sem lényeges.
Igen, fáradt vagyok. Igen, az elmúlt majdnem hét hónapban jóval kevesebbet aludtam, mint az azt megelőző kb. 3 hónapban összesen. (Várandósan is-pedig akkor éjszakákat olvastam át,néha kínomban.) Vagyis fáradt vagyok. Mi több, kimerült. De egy percig nem állítom, hogy korábban ne lettem volna ilyen vagy meg ennél is fáradtabb.
Mert voltam. Amikor éjszakákon át készültem az egymást (időben) fedő szigorlatokra – egyszerre háromra. Amikor munka mellett végeztem az egyetemet, és egy másik városban dolgoztam, mint ahol laktam (a harmadikban pedig suliba jártam). Amikor világrengető, -megváltó gondolatokat osztottunk meg egymással a barátaimmal, amikor a külföldön élő barátnőmmel éjszaka tudtam csak beszélni az időeltolódás miatt. Amikor a munkám miatt nem aludtam – mert fent kellett maradni, hogy képben legyek, amikor tucatnyi határidő miatt éjszaka is “műszakot” nyomtam – kollégáimmal együtt. Vagy mert nyomasztott egy komoly párkapcsolati probléma.
Tény, nem így voltam fáradt. Nem volt a faradtságom mögött a folyamatos aggódás és a szívet melengető öröm, a feltétlen szeretet. Maximum azért nem aludtam, mert egy rendezvény sikeréért izgultam – és nem azért, mert PiciLá tőlem karnyújtásnyira szuszog, és én csak nézegetem.
Ez a fáradtság más. De nem bitorolható el azok fáradtsága sem, akik a munkájuk, párkapcsolatuk, napi teendőik miatt merültek le. Egyszerűen igazságtalan – és (lehet velem vitatkozni) igazságtalanul emel piedesztálra. Anya vagyok, ez a dolgom. Na nem az, hogy fáradt legyek, de ezzel jár. Vállaltam, amikor ezt az utat választottam.
Egyetlen különbség van. Egy munkát, egy párkapcsolatot, egy feszült hétköznapokkal teli életmódot ott lehet hagyni. De az életem végéig anya leszek. (Most épp egy kevésbé jól alvó gyerekkel.)
A fotók illusztráció, forrás: pixabay.com.
Kommentek