Elsőként anya vagyok, csak utána én

Innentől kezdve örök második leszel – mondta a legjobb fiúbarátom, maga is két(leány)gyerekes apuka, amikor kiderült kislányt hordok a szívem alatt. Persze tudtam, hogy ő lesz nekünk a legfontosabb, pláne apukájának, de hogy mindenek felett elsősorban anya vagyok és csak utána én – ez egészen máig nem esett le.

Pedig írtam bőven a megszületett paraanyáról, az egyedüllét fontosságáról, arról, hogy mennyire fontos figyelni a párunkra az újdonsült gyerekünk mellett. A legutóbb, amikor reggel vérvételre mentem, azon filóztam, hogy minden reggel el kellene jönnöm egy 15-20 perc magányos sétára, mert rengeteget tudok belőle töltődni. De elvetettem a dolgot, hiszen majd kijövök sétálni – vele. Aztán máskor, az autóban (egyedül) jó hangosan üvöltettem az Ordinary Love-ot a U2-tól, és nettó 3 percig őszintén élveztem, hogy most majdnem olyan, mint régen. Ma pedig, amikor elmentünk a Balatonra a barátainkat meglátogatni, szintén kb. nettó 3 percig figyeltem csak és kizárólag a tóra, a színekre, az illatokra – a balatoni milliőre. Aztán hazafelé a kedvenc cukrászdánknál kisebb hezitálás után kértem, inkább menjünk haza, mert PiciLá alszik. Nehogy felébredjen.

Fotó: pixabay.com

És ekkor rájöttem az eddig is nyilvánvalóra: ha anyává válsz, elsőként csak anya vagy. ANYA, így, csupa nagybetűvel. Csak utána vagy Te – a nő, az asszony, a feleség, a barátnő, a szerető stb. 

Tudom, eddig is nyilvánvaló volt. De én, az alapvetően makacs, konok, sok esetben önfejű, akaratos ember a cukrászda előtt ráébredtem, hogy bizony nem az én akaratom számít, nem az én kedvtelésem az első, hanem a gyermekem szükséglete, legyen szó evésről, ivásról, alvásról, játékról. És ha néha hiányzik is a korábbi önállóságom, netán életmódom, valójában semmi nem kell, amiben neki nincsen része.

A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com.