Így (ne) költözz kisbabával!

Vannak nagy tévedések az életben. Ha jobban szeretnék belemélyedni, akkor elég hosszan sorolhatnám a kisebb-nagyobb rossz döntéseket egyfajta számadásként. De most nem ez a cél, hanem egy konkrét, nagyjából 2 hónapja zajlott esemény tanulságainak levonása. Ugyanis költöztünk. Igen, az akkor 3 hónapossal.

Soha többet nem költözök – ezt akkor jelentettem ki, amikor 26 évesen minden cókmókomat összeszedve elhagytam a szülői házat – ha élhetek ilyen teátrális kifejezéssel. Persze az élet nem vette teljesen komolyan ezt a kijelentést, úgyhogy biztos, ami biztos, költöztem 2 éve még egyszer. Aztán ugye 5,5 hónapja megszületett PiciLá. Apukájával pedig kitaláltuk, hogy átalakítjuk a lakást és a benne a gyerekszobát (is). Addig viszont nem lakunk otthon. Úgyhogy újra költöztünk.

Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond – szokták mondani tapasztalt szülőtársaim (nem tudom, így van-e, majd tesztelem magam a következő években), az viszont biztos, hogy csecsemővel költözni egyenesen katasztrófa, ha úgy csinálják, mint mi.

Azt hiszem én egész egyszerűen nem vettem komolyan ezt a dolgot. Azt hittem, hogy minden megy ugyanolyan tempóban, ahogy egyébként menni szokott. Maximum szoptatni kell PiciLát közben. És persze elvinni a nagyszülőkhöz, hogy a pakolás-rakodás-hurcolkodás közben sem láb alatt ne legyen, de ami fontosabb pl. ne fázzon meg az állandóan nyitott ajtónál, ne legyen egész nap a porban, rendetlenségben.

Amúgy ez nem volt ördögtől való gondolat, csak a költözés napján vérzett el: PiciLá ugyanis lebetegedett. Ezért a szokásosnál is többet követelt engem, prüszkölt és köhögött, ezért ügyeletre mentünk (paraanyánál mindez persze szombaton történik), aztán vagy 6 órával később sikerült otthagyni a nagyszülőknél bruttó egy órára.

A költözés persze megtörtént: PiciLá apukája és barátai rettenthetetlenek voltak, így bekerült minden bútor a helyére, dobozokban a gyerekcuccok és zacskókban a ruhák. De azért akadt pár bibi, pl. első este nem volt egy darab evőeszköz sem a konyhaszekrényben, vagy pl. hiányzott a komplett gyógyszeres szekrény. (Ugye, egy paraanya képes így is költözni?!) 

Tapasztalatot gyűjtve és összegezve a 2 hónapja történteket megvan hát, hogy mire kell figyelni, ha családostul cuccolunk egyik lakásból a másikba:

– Hiába vagy rutinos költöző, időben kell csomagolni, dobozolni. Kisbabánál az időben minimum 1 hónap. 

– Fent említett dobozolás 3szor annyi időbe telik, mint fénykorodban. 

– Nincs olyan, hogy majd inprovizálsz! A gyerek nem hagyja.

– A babád az első pillanattól láb alatt lesz, már kora reggel ki kell vonni a pakolásból.

– A költözés előtt nem elég egy hét, hogy kitakarítsd a leendő új otthont. Akkor sem, ha tiszta. Segítséggel sem.

– Ha gyereked van, nem elég a beköltözés első éjszakája, hogy minden a helyére kerüljön. (Továbbmegyek, az első hét sem.)

Mindezt egyébként nem bölcselkedésnek szántam, inkább figyelmeztetésnek magamra nézve. Ugyanis ha minden jól megy, 1-2 hónapon belül visszaköltözünk. Én pedig soha többet nem mondom, hogy soha. És már most kezdek készülni.

A fotók illusztráció, forrás: pixabay.com.