Elég legyen abból, hogy egy gyerek nem gyerek!

Amióta az eszemet tudom, mindig ezt szajkózták körülöttem: “egy gyerek nem gyerek”. Egyke vagyok, nem lehetett elkerülni a dolgot, a fent említett mondat visszatérő volt a szociális juttatások terén, a testvéri kapcsolatok elemzésénél és a szubjektív személyiségi teszteknél (mert aki egyke, az akaratos, önző, hisztis, elkényeztetett stb.), és napestig sorolhatnám.

Különösebben nem tudtam cáfolni a dolgot érvekkel, mivel nincs összehasonlítási alapom. Mondjuk általában azoknak sem, akiktől a fenti mondatot megkaptam, lévén, hogy ők egy-két testvérrel megáldottak. Vagyis fogalmuk sincs, milyen egykének lenni.

Forrás: pixabay.com

Azt hittem egyébként, hogy ezen a kérdésen régen túl vagyok. De amióta negszületett PiciLá (5 és fél hónapja-hogy repül az idő!), egyre többször futok bele, kapom meg az ominózus mondatot. És mivel (egykeként) túlságosan a szívemre veszem ezeket a kérdéseket, vagy ha úgy tetszik, nem vagyok (még) elég bölcs, hogy sima vállrándítással figyelmen kívül hagyjam a megjegyzéseket, most röviden elmagyarázom, mi a baj az “egy gyerek nem gyerek” frázissal.

Forrás: pixabay.com

1. Az “egy gyerek” is gyerek. Nem csak szemantikai vagy nyelvtani értelemben. Van keze, lába, feje, játszik, ért, gondolkodik. Semmivel sem kevesebb, mint azon társai, akiknek egy vagy több testvére van. Miért is lenne?

2. Az “egy gyerek” egyedül van. Mindig. Szerintem meg egyedül lenni nem probléma, a magány meg más dolog. És az, hogy valakinek van testvére, sajnos nem jelenti automatikusan, hogy mindig ott lesznek egymásnak. (Kívülálló megfigyelési tapasztalat.)

3. Az “egy gyerek” nem törvényszerű jelleggel elkényeztetett, hisztis, önző stb. Mivel nem úgy osztják ezeket a viselkedésformákat, készségeket, képességeket és tulajdonságokat, hogy csak az egykének jár, nem érdemes általánosítani. Tessék körbenézni otthon vagy a közeli baráti társaságban! Is.

Forrás: pixabay.com

4. Nem attól lesz gyerek az “egy gyerek”, hogy már nincs egyedül. Az, hogy lesz-e testvére, szigorúan a szülei magánügye, és teljesen mindegy, hogy milyen okból döntenek úgy, hogy nem vállalnak többet. Bőven elég, hogy a szociális rendszer a két- és többgyermekeseket részesíti előnyben, holott egy gyereket is fel kell nevelni tisztességgel – és most senki ne jöjjön azzal, hogy ezt előre kell meggondolni vagy ezért kell másodikat vállalni. Ebből itt nem lesz vita.

5. Végül a kedvencem: majd a másodiknál megtudod, hogy az “egy gyerek” nem is kihívás, feladat, probléma stb., bezzeg, ha ketten vannak…Ez nem érv. Az érettségi is könnyebb lenne másodszorra, mert tudom, mire számíthatok (értsd félelem az ismeretlentől). És ha már az érettségi a példa: nyilván két gyerek több kihívást okoz(hat), mint egy (matek).

+1. Talán nincs olyan, aki nem ismeri az “egy sör nem sör” kezdetű népi bölcsességet. De bármennyire is szimpatikus ez a logika (a bölcselet így hangzik: “Egy sör nem sör, két sör fél sör, négy sör egy sör, de egy sör nem sör.”), hangos kiabálása maximum a húszas években tartott féktelen bulikon javallott, és a gyerekekre nem vonatkoztatható.