maszi

Szégyelljem, hogy paraanya vagyok?

Paraanyának lenni nem választás kérdése. Vagy alapból az vagy, vagy nem – de ha egyszer megnyered ezt a (nem túl) kitüntető címet, soha többet nem szabadulsz. Gyakorlott gyermeket nevelő barátaim amúgy is azt mondják, a baba születését követően úgyis mindig lesz valami, amin aggódhatsz (kb. 3×18 éves koráig, és még azt követően is), a konkrét… Tovább »

Paraanya színre lép, avagy hogy nem késik az anyai ösztön

Hányszor, de hányszor hallottam a várandóságom alatt, hogy bizony, a gyermek megszületésekor majd érezni fogom. Tudni. Zsigerből. Olyan nincs, hogy nem. Minden jön majd magától, ösztönösen tudni fogom, mi a jó a kisbabámnak, fel fogom ismerni a kívánságát, egymásra hangolódunk, aztán – ezt már csak én teszem hozzá – jöhet a csupa rózsaszín máz a… Tovább »

Startvonalnál a paraanya

“Én aztán nem fogom túlspilázni! Nekem elveim vannak! Majd a gyerek idomul hozzánk, nem mi fogunk ugrálni körülötte! Biztos nem aggódom túl!” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokat, elveket, elképzeléseket tartottam, gondoltam, dédelgettem magamban korábban. Sőt, valójában sosem gondoltam magamról, hogy egyszer velem is megtörténik: paraanya leszek. Egész egyszerűen nem fért bele a magamról szép lassan… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!