“Most komolyan, a harmincas nők miért keresik állandóan a boldogságot?” Nem olyan régen tette fel nekem valaki ezt a kérdést, egy szakítással indokolva létjogosultságát, mert hogy az exe egész egyszerűen ezzel magyarázta, miért szeretné befejezni a kapcsolatot. “Mindenki ezt hajkurássza, ez folyik a tévéből, ömlik a netről, a blogokról, a pszichológiai előadásokból, ezt olvasod a könyvekben, ezt felszólítást küldi meg az univerzum, minden boldog és boldogtalan ezt szajkózza” – mondta. Én pedig régóta szeretnék válaszolni.
Tudod, miért keresik a boldogságot? Azért, mert azt olvassák, hallják, beszélik mindennap: legyél boldog ezért vagy azért, legyél boldog önmagadért, anyádért, a testvéredért, a főnöködért, de főleg magadért – biztosan ezt gondolod. Legyél boldog a párkapcsolatodban, a munkádban, az utazásaid során, otthon tökegyedül, társaságban, hajnalban és kora délután, a jéghidegben vagy a kánikulában – és még sorolhatnám.
Ezért keresik a boldogságot? Aligha. Inkább azért, mert egyszer csak ráébrednek, nem boldogok. Nem érzik magukat teljesnek. Nem tudják teljesíteni a saját vágyaikat. És felébrednek. Felébrednek abból az álomból, amelyet az elmúlt egy-két, öt-tíz, akárhány éve éltek, belenéznek a tükörbe, és egy nem boldog nőt látnak. Bizonyos dolgokban tudják, mit akarnak, másban csak sejtik. De minél többet néznek bele a tükörbe, annál erősebben érzik, nincsenek jó helyen, változtatniuk kell. Munkában, párkapcsolatban, otthonban, társaságban, családban – de főleg magukban. Szükségük van a változásra, és szükségszerűen változnak. Vagy már változtak, változásban vannak egy ideje, és ezzel kell szembenézniük.
Tudod, miért keresik a boldogságot a harmincas nők? Mert már tudják, hogy az élet múlandó. Csesztek el hosszabb-rövidebb időt nem méltó emberekre. Töltöttek időt utálatos munkákkal és feladatokkal. Voltak már fent és lent, hittek a javulásban, a változásban, a tűrésben, az álmokban. Hittek, bíztak, próbáltak. Feladtak, újrakezdtek, folytattak. De már tudják, hogy a boldogság magukban rejlik. Tudják, hogy nem akarnak többé úgy élni, ahogy eddig tették. Levegőt akarnak és szabadságot, királynő akarnak lenni a kapcsolatban (a témában érdemes elolvasni zacc.cafeblog.hu bejegyzését Müller Péter gondolataival) és főleg felnőttek, a saját életüket akarják élni – és nem a tiédet.
Tudod miért keresik a boldogságot? Mert tudják, hogy létezik. De nem dobozban, nem kézzelfoghatóan. Magukban. Teljes, valóságos, élményekkel és érzésekkel teli életet akarnak. A saját életüket. És ne hidd, hogy azt hiszik, minden rózsaszín, hogy minden örökké tart, hogy egyszer csak kezdődik a tündérmese – és soha nem ér véget. De tudják, hogy minden pillanat, amelyet a maga valóságában élnek meg, gazdagítja őket, elégedettséget okoznak és élettel töltik meg a pillanatot.
De ne gondold, hogy csak a harmincas nők keresik a boldogságot! Mindenki azt keresi. És mindezt nem egy kapcsolatban, nem egy társban, nem egy másik emberben, egy régi-új munkában találja. Hanem magában. Amikor végre mer olyan életet élni, amit mindig szeretett volna, ahol bár kell harcolni (mindenhol kell), a nehézségek legyőzhetők. Mert hisznek benne. Hisznek magukban. Ha pedig valódi társat is találnak, a világ egész egyszerűen kerek lesz.
Nem az a kérdés, ők miért keresik a boldogságot. Az a kérdés, te miért nem keresed?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: