Állandóan visszatérő téma a fiatalság kontra öregség, a különbségek megvitatásának mikéntjét befolyásolják a sűrűsödő születésnapok, az osztálytalálkozók, a baráti beszélgetések. A nosztalgia: “emlékszel, milyen volt?” Az irigykedés: “milyen jó nekik, mennyire fiatalok, előttük az élet!” A felháborodás: “bezzeg, amikor mi voltunk ennyi idősek!” Pedig a fiataloktól, a ma fiataljaitól bőven lehet tanulni, még akkor is, ha igazán bölcsnek és tapasztaltnak érezzük magunkat. 3 dolgot mindenképp.
Legutóbb Keszthelyen töltöttünk pár napot. Csapatokban rajzottak a tinédzserek, napközben feladatokat oldottak meg, versenyeztek, térképpel a kezükben fedezték fel a várost, dumáltak és nevettek és énekeltek, este koncerteken gyűltek össze. Mi meg arról beszélgettünk a férjemmel, miközben egy kávézó teraszáról figyeltük az eseményeket, hogy mennyire mások, mint mi. Hogy mennyi mindent tanulhatunk tőlük.
Szabadságot
A ma fiataljai, a ma 14-18 éves generáció hírből sem ismeri a röghöz kötést. (Na jó, talán ezen kifejezést ismeri, de ezen poszt célja nem a politika véleménynyilvánítás.) Szabad, mert szabad világba született. Ahol korlátok és határok nélkül lehet utazni, világot látni, ismerkedni más emberekkel és országokkal. Az útlevél számukra maximum a kötelező papír, ami egy reptéren a más államba való belépésre jogosít, de semmi több. Nem emlékezteti őket arra, amikor hosszú sorokon keresztül álltunk a határon, remegve a félelelmtől, mert nem beszéltük a másik nyelvet, remegve, mert vámoltatni kellett, mondjuk a csokoládét. (Ne feledjük, mi ezt a szabadságot kaptuk gyermekkorunkban, de ők már ebbe születtek.)
Fotó: pixabay.com
Bátorságot
Bátrak, mert élnek a lehetőséggel. Mert megadják maguknak az esélyt. Akár arról van szó, hogy külföldjön töltsenek el pár szemesztert vagy éppen vállaljanak munkát, akár arról, hogy kiüljenek este a város fő terére, és gitározva, énekelve érezzék jól magukat. Nem riadnak meg az álmoktól, menetelnek a céljuk felé, kiállnak magukért – elhessegetve az általános elvárásnak való megfelelési kényszert. És hogy ettől úgy tűnnek, mintha semmi nem érdekelné őket? Mintha nem foglalkoznának az alapvető értékekekkel, mint a család, az otthon, a generációs tradíciók? Majd fognak vele foglalkozni. De most bátrak, mernek élni!
Fotó: pixabay.com
Összetartást
Személy szerint én nem panaszkodhatok, nagyon jó közösség volt a középiskolában (ráadásul 8 évig jártunk egy osztályba, de erről majd később), csapatba verődve jártunk a barátokkal tizenévesen, kiálltunk egymásért, összetartottunk. A mai fiatalok – ahogy én látom – még jobban ragaszkodnak. Fontos számukra az együtt töltött idő, a minőségi idő, amikor lehet élményeket gyűjteni. Tapasztalatot szerezni, tanulni, beszélgetni. Közös programokon részt venni, egymásért kiállni. Azok a srácok, akik Keszthelyen jöttek-mentek, minden egyes pillanatban együtt voltak. Figyeltek egymásra, támogatták és segítették egymást, ha csak egy versenyfeladatban vagy éppen a koncerten. Egymást átölelve sétáltak az utcákon, én pedig őszintén irigyeltem, hogy nem vagyok köztük.
Fotó: pixabay.com
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek