“Jó lenne, de … ” -minden kifogás így kezdődik. Mindannyian hajlamosak vagyunk a pozitív, az életünkre jó hatással lévő dolgokat hátrébb sorolni, mellőzni, mert mindig van kifogás. Aztán észre sem vesszük, és a napi mókuskerék felőrölt, maradnak a szürke hézköznapok és a sóvárgó érzés: “pedig megtehettem volna”.
Fontos a kötelesség és a realitás, de gyakran esünk abba a csapdába, hogy direkt, hárító indokok sorát állítjuk fel egy-egy helyzet előtt. Pedig mindez lehetőség, még akkor is, ha adott esetben ott a kíbóvó: majd a legközelebb igent mondok. Fura ezt tőlem olvasni, én általában azzal kínlódok, hogy nem tudok nemet mondani. Olyan helyzetekben például, amikor plusz feladatokat vállalok, szívességből segítek – és ezzel nem is lenne baj, ha nem tudnám már az elejétől kezdve, hogy nincs hozzá kedvem, pláne nincs rá időm. Így aztán a “nemek” sokszor a barátoké maradnak. Tegnap például nemet mondtam egy fagyizásra, mert takarítanom kellett(!). (Pedig a lakásnak oly’ mindegy, hogy szombaton vagy vasárnap takarítom ki. És valljuk be, tulajdonképpen nekem is.)
Íme öt tipikus kifogás, amit mindannyian bevetünk:
- ááá, nem, nem ismerek senkit
- ááá nem, fáradt vagyok
- ááá nem, szar idő van
- ááá nem, holnap korán kelek
- ááá nem, takarítanom (bevásárolnom, főznöm, dolgoznom stb.) kell
És öt lehetőség, amire érdemes legalább egyszer igent mondani:
1.Elmenni egy koncertre – pedig nem ismered a zenekart
Hajlamosak vagyunk csak és kizárólag olyan estekre, rendezvényekre és főleg koncertekre menni, ahol ismerjük az előadót. Nyilván az egyik oldal a pénz – nem kellemes többezer forintot kicsengetni, amikor az ember jegyet vált, és nem tudja pontosan, mire is teszi ezt. De a lehetőség a tiéd – új műfajba kóstolsz bele, új emberekkel találkozol, kimozdulsz. Nem állítom, hogy minden hétvégét ezzel a programmal kell megtölteni, miszerint ad hoc választasz helyszínt és fellépőt, de egyszer érdemes kipróbálni – bejöhet.
Fotó: pixabay.com
2. Találkozni barátokkal, ismerősökkel – még ha a takarítás is bánja
Nem, nem lehet olyan fontos egy porszívózás-felmosás, de még csak egy ablakpucolás sem, amit ne lehetne másnapra halasztani. Bár a takarítás sok esetben a lelkednek is jó (helyre kerülnek a dolgok – a szó szoros és persze átvitt értelmében is, és örömmel tölt el, hogy tisztaság vesz körül), nem lehet indok egy fagyizás, kávézás, beszélgetés elhárítására. A barátaid szeretnek, számítanak rád, időt akarnak együtt tölteni veled. Vagy éppen pont rád van szükségük. És ez lehet fordítva is.
Fotó: pixabay.com
3. Kimozdulni – még ha vár is a munka
Lazítani muszáj. Hétből hét napot nem csak azért egészségtelen végigdolgozni, mert szükségünk van a pihenésre, hanem mert nem lehet állandóan dolgozni. “Pihenni ráérünk majd a sírban!” – hajtogatják, akik folyton melóznak, de nem mindegy, hogy negyven- vagy hetvenéves korunkig bírjuk a tempót. Persze fontos a pénz, de nem minden. És a kimozdulás nem azt jelenti, hogy az ország másik végére kell utazni wellness-hétvégére, de egy séta a szabadban, bringázás a városban feltölt, és jobban megy tőle a munka – másnap is.
Fotó: pixabay.com
4. Elindulni céltalanul – még ha fáradt is vagy
Valljuk be, néha jól esik magunkra zárni az ajtót, ha fáradtak vagyunk. Van az a fáradtság, amikor nem kell harcolni az elemekkel, minden ellenvetés ellenére le kell feküdni pihenni, olvasni, aludni. De fáradtságra hivatkozva otthon maradni, aztán meredten bámulni a Facebookot – nem sok értelme van. Inkább mozdulj ki! Érezz, lélegezz, tapasztalj! Nem kell mindig konkrét cél, hogy nekivágj a világnak.
Fotó: pixabay.com
5. Elmenni egy programra egyedül – még ha nem is ismersz senkit
Egyedül bemenni egy kávézóba, szórakozóhelyre, moziba vagy színházba – sokaknak riasztó feladat. Persze jó kifogás, hogy nem ismersz senkit, ezért maradsz inkább otthon, de ha nem mozdulsz ki, még csak a lehetőséget sem adod meg magadnak, hogy új embereket ismerj meg. (Megnézni egy filmet vagy színdarabot amúgy sem azt jelenti, hogy közben beszélgetünk. Sőt! Ahogy egy kávézóban is lehet olvasni egy limonádé mellett, vagy csak gondolkodni a nagyvilágról.) Le kell rázni a kísértő érzést, miszerint mindenki minket néz, mert tökegyedül ácsorgunk a bejárat mellett, és biztos lúzerek vagyunk. Nem lúzer, olyan ember, aki azért indul, hogy jól érezze magát – és ehhez nem kell feltétlenül a kíséret.
Fotó: pixabay.com
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: