Túl vagyok már azon, hogy újévi fogadalomként a “most aztán tényleg sportolok idén” kezdetű ígérettel indítsak. Azt is be kellett látnom, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem fogok legalább 15 centit nőni, nem leszek madárcsontú filigrán alkat, körte alakom van (ha rosszul kelek, nyilván találok erre más jelzőt is), és becsszó, hogy nem a tévéből és népnevelő videókból jöttem rá, hogy igenis mozognom kell. Irodában dolgozom, sokat ülök, itthon a gép előtt is, szóval a rossz tartással kézen fogva jött a hátfájás, a nehéz mozgás, és hogy furán szűkek a nadrágok. Elég volt.
Azt azért nem mondhatom, hogy soha nem mozogtam – akárhány tesióra is volt kötelező, mindig találtam mellette valami sportos elfoglaltságot. Az óvodában úsztunk, később ritmikus sportgimnasztikára jártam, de szerettem a tornát is. 10 évesen éppen a teniszbe voltam szerelmes, de hamar rájöttem, hogy nem én leszek az új Steffi Graf. A középiskola aztán összehozott először az atlétikával, később a röplabdával. A főiskolán a kötelező szaktesit a lógás helyett kreativitással próbáltam párosítani: kerestem azt a sportot, ami igazán nekem való. Végül a munkába való bringázáson kívül nem sok maradt. Aztán tavaly elkezdtem tornára járni – ez pedig a mai napig tart.
Mindezt nem azért írom, hogy vastaps előtt hajlongva ájuldozzak fantasztikus kitartásom előtt. Mert a környezetemben egyre több nőt (és férfit) látok, aki a maga örömére kezd el sportolni, keresi a megfelelő mozgásformát. Íme az okok, hogy miért jó mozogni:
Kikapcsol
Amíg mozogsz – ha számodra megfelelő sportot választasz – csak arra figyelsz. Mozogni, sportolni meg kell tanulni. Arról nem is beszélve, hogy mindehhez szükséges a megfelelő ruha, eszköz és tréner is – ki milyen formát választ. De amíg a gyakorlatok teljesítésére koncentrálsz, a légzésre figyelsz, addig nem extra, és főleg felesleges dolgokon agyalsz.
Rendszert hoz
Eleinte elképzelhetetlen, hogy sport nélkül nem lehet élni. Eddig is ment, nem igaz? De pusztán a heti két alkalommal bevezetett mozgás már jelentős hatást gyakorol – hozzá igazítod a napokat: a munkát, a családot, a főzést. (Persze lehet, hogy aznap később van vacsora.) De ha kimarad, már hiányzik. Fejben is ott vagy, magadtól mész – nincs már szigorúan diktáló tornatanár, hogy milyen tempóban csináld a fekvőtámaszt, ráadásul nem jegyre megy. Mész, mert a rendszer az életed része lesz.
Jobban érzed magad
Nem kell ahhoz félmaratont futni, hogy sikernek éld meg a sportot, anélkül is garantált, hogy jobban érzed magad. Jobban alszol, jobb az étvágyad, ráadásul egyáltalán nem nagyképűségből vagy felvágásból mondhatod: tettél magadért. Ezen túl a mozgással endorfint termel a szervezeted – ez pedig örömmel tölt el.
Kimozdulsz
Nem kell sok tízezret költeni a konditeremben, a mozgás lehetősége bárhol elérhető. Ha másokkal szeretsz együtt ugrálni, válaszd azt a formát, de túrázhatsz, futhatsz, bringázhatsz. Közben pedig emberekkel találkozol: nem csak a családtagjaiddal, a kollégákkal, ismerősökkel, hanem idegenekkel is. Kimozdulsz, beszélgetsz, új impulzusok érnek – ebből is töltődsz.
Legutóbb Katarzisnál olvastam fontos 20 percekről (köztük olvasásról, takarításról, beszélgetésről, pihenésről), amivel tehetsz magadért. Bár mindegyiket érdemes beépíteni a napirendbe, a testmozgás különösen jó. Csak 20 percet szakíts az életedből, amíg arra koncentrálsz, hogy mozogsz – figyelsz a testedre, magad mögött hagyod a munkát, a családot, a problémákat, a rád váró feladatokat, oldod a stresszt – mindeközben pedig mozogsz. Az a 20 perc csak a tiéd. Na, én ezért sportolok.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
