Szupermarket, pénztár, a sorban előttem kisgyerekes család fizet. Jó kedélyű, cserfes kislány (körülbelül négyéves) kapaszkodik a pultba, és be nem áll a szája – most éppen azt kérdezi a pénztárostól, szereti-e a csokit. A válasz tömör tanmese a csokiról és az elhízásról, meg arról, hogy ha sokat eszel belőle, nem állnak szóba veled a fiúk.
Nálam 5 túrórudi van. Kicsit félek, beszól-e. Bár nem vagyok négyéves, és nincs rám írva, hogy küzdöttem-e valaha a csokoládéevés kontra fiúzással (és az is megnyugtató, hogy a karikagyűrű ott csillog az ujjamon), de mint soron következő, lehetnék akár ellenpélda is. Mindez persze nem történik meg. De azért szívem szerint megkérdezném, visszategyem-e a polcra az édességet, vagy megehetem-e nyugodt szívvel, csak azért mert megkívántam.
Fotó: pixabay.com
Az a helyzet, elég régen voltam már négyéves, de a szüleim és főleg a nagyszüleim maximum azzal a szöveggel próbálkoztak, hogy ha túl sok édességet eszem, el fogok olvadni a napon. (Meg a sárgarépa-fütyülés összefüggéssel, de ez most nem tartozik ide.) De soha nem riogattak. Se elhízással, se kudarccal végződő párkapcsolati próbálkozással – csak azért, mert szeretem a csokit. Mert a csoki igenis jó! Nem, nem arra gondolok, hogy reggeltől estig zabáld, és csak azon élj, de hogy pont a boltban, egy vadidegen frusztrálja a gyereket egy futtában, kábé két percig zajló beszélgetésben, azért az nekem kicsit sok.
Mert ugye tudjuk, hogy van olyan, aki életében nem ment az édességpult közelébe, de ha csak ránéz a csokira, már hízik 8 kilót. Más zsákszámra tömheti magába a cukrokat, még csak egy centi pluszt sem tud felszedni. Ez van, ilyen az alkata. Azt is tudjuk – manapság pláne, amikor mindenhonnan az egészséges életmód folyik, és egyszerűen kikerülhetetlen a téma -, hogy tehetünk a szép formáért. Mozgással, odafigyeléssel, és néha csokival. Mert a csoki jó.
Fotó: pixabay.com
Nem én vagyok az első, és az utolsó sem, aki leírja, de a csokira szükség van. Néha bűnözésből, néha jókedvből, néha a rossz kedv elűzéséért. És rengeteg jó egészségügyi hatása is van. A csokoládé (nyilván az ét, és persze mértékkel) például jót tesz a szívnek és a vérkeringésnek, ásványi anyagokban gazdag, az agy működésére is kedvező, jót tesz a bőrnek és csökkentheti a koleszterinszintet is. De azt még nem olvastam sehol, hogy ha csokit eszel, nem állnak szóba veled a fiúk.
És nem is kéne ezt mondani a gyereknek. Mert attól, hogy kicsi, még nem hülye. Viszont szívja magába az információt. És meglehet, hogy a fejében egy puszta (jóindulatú) beszélgetés következtében összekapaszkodik az édesség és az egyedüllét gondolata, frusztrációt okoz, a legközelebbi csokimajszolásnál pedig félelmet és undort vált ki. (“A néni azt mondta, ha ezt megeszem, nem állnak szóba velem a fiúk!”) Aztán kezdődhet a hajcihő, a győzködés, a magyarázat – mit sem változtatva a jelenségen, hogy a 10 évesek combkerületet mérnek, a divatlapokból visszakacsintó modellek alkatát tekintik követendő példának, testképzavarral küzdenek stb. Nem állítom, hogy mindez biztosan megtörténik, de a gyerek fogékony. A hülyeségre is.
Szóval (a pénztárban ülve) ne a saját frusztrációnkat vetítsük a négyévesre a csokoládéról, a rosszul sikerült párkapcsolatunkról. Mert a csoki nem bűn. Főleg,hogy van egy nagyon jó tulajdonsága: ugyanolyan jól esik egyedül enni és társaságban. Lányokkal és fiúkkal is. Miközben beszélgetünk.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: