Téged vártalak

Fotó: maszi

Azért hívsz, hogy most indulsz. Igaz, ma már harmadszor hívsz ezzel, de most hallom a hangodon, hogy tényleg indulsz, és hiszek neked. Lehet azt hiszed unatkozom, de éppen elmerültem a világomban, zenét hallgatok és bort kortyolgatok, a barátaimmal is beszélek, közben pedig minden gondolatom nálad van. Csak téged várlak. Aztán újra hívsz, hogy már úton vagy, és arra kérsz, várjalak meg. Azt mondod: várj meg kérlek! Hosszú percek lesznek, amíg ideérsz, de van időnk bőven, és én tényleg várlak. Még meg kell beszélnünk azt a rengeteg dolgot, ami az életünkben történt, még át kell nevetni az éjszakát, még össze kell bújni, még vacsorázni kell, meg filmet nézni és szeretkezni és beszélgetni, és akármennyire is este van, és holnap aztán igazán fel kell kelnem korán, meg foglak várni. Várok itt az asztalnál ülve, halkan kopognak a billentyűk, amíg ezt írom, és örül a szívem, mert úton vagy. Félek-e nélküled? Nem félek. Nem féltem nélküled sem. Sosem. Éltem, éreztem, aludtam, utaztam, láttam, beszélgettem, találkoztam jó és rossz emberekkel, olvastam és aludtam és másokkal voltam és szerettem és szerettek és hagytam, hogy sodorjon magával az élet, és bíztam és hittem és akartam és sírtam is néha kicsit, aztán összeszedtem magam és újra felálltam és új dolgokba kezdtem és ment minden előre vagy hátra, de várni, csak téged vártalak. Most ne várnálak meg? Csak rád vártam.