Az Őrült Hold alatt

Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a Kísértés Rt.. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is.

Tetszik nekem ez az elképzelt világ. Három bolyongó hold az éjszakában, egy alvilággal paktáló tudós, angyalok és démonok, a mindent elnyelő sötétség, a naponta változó város – igazi fantasy ez a könyv, amiben bőven jut szerep a szerelmeseknek, a hódításnak, a rontásnak, a tékozlásnak, a bűnös múltnak és a szélsőségesen viselkedő családtagoknak is. Ráadásul a niobai csatangolás engem Horvátország kis kikötővárosaiba kalauzolt, fényesre koptatott macskaköves utcákba, szűk sikátorokba és titkokat rejtő beugrókba. Kalandos utazás volt, annak ellenére, hogy nem volt térkép, amely alapján visszatalálhattam volna a központi toronyba.

Az is tetszik, hogy nem volt időhöz kötve. Nem kellett odafigyelnem, hogy a történet mikor játszódik – most, 100 éve múlva, 200 évvel ezelőtt, jól csavarta a szálakat, ugyanakkor az étkezések és utazások kicsit elszomorítottak. Pizzát és sült krumplit enni, aztán hálófülkés vonattal utazni – mindez mégiscsak visszarántott a jelenbe, annak ellenére, hogy a vonatközlekedésnél szó sincs a MÁV ütött-kopott vagonjairól.

Külön pluszpont a szerelmi szálért. Mert néha komolyan megőrülök, amikor sok száz oldalon át a főszereplő ide-oda vetődik aktuális (hadd legyek régimódi) kérői között, vagy éppen az aktuális trilógiai első és második kötete között mindig a másikat szereti. Le velük! Ha már lányregény, legyen az egy szerelem! Ezért a pluszpont.

Ugyanakkor kicsit hosszú. A túlságosan hosszú és részletes leírások a niobai kalandozások első napjain még rendben vannak, hanem aztán egyre hosszabbak és vontatottabbak. Szerettem volna mihamarabb megfejteni a talányt, előrébb jutni szerelemben és történetben, de lehet, ez csak az én mohóságom, hogy jöjjön már az a végső befejezés. Az viszont biztos, hogy Imre Viktória Anna világa nagyon hívogató, és őszintén bízom benne, hogy lesz következő könyve.