Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: “nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később meggondolja magát, de a gyerekvállalás nem ugyanaz a kategória, mint a hazakísérés a randi után. (Értsd igent gondol, de nemet mondott.)
Én nem tudom, akarok-e. Sokat olvasok erről, sorstársakat keresek, hasonló és ellentétesen gondolkodó nőket (és ebben a kérdésben nem anyukákat, mert nekik már van, és bár megértéssel figyelik a problémámat, most már nem tudnak úgy érezni, mint én), akikben lehet, hogy megfordul ugyanez a gondolat. És vannak érveik.
Nem kell ezért sajnálni. Vannak, akik nem akarnak gyereket. És attól még teljes az életük. Igen, azt gondolom, lehet így teljes az élet, és ez nem bla-bla. De nehéz ügy. Akinek már van gyereke, nem érti ezt a teljességet, és az sem, aki szeretne, de nem jön össze neki. A “nem akarok” döntés, helyzet. Persze kell hozzá egy partner, aki elfogadja, egyetért vele, és a saját elfogadásom is, hogy ne kelljen állandóan szégyellnem magam, ha valaki megkérdezi mikor lesz és – a választ megkapva újra kérdez – miért nem. Azért nem, mert így döntöttem. Mert nem vagyok az a típus? Mert még sok mást szeretnék az életemben csinálni (a gyereknevelésen kívül)? Mert nem akarok arra gondolni, mi lesz tíz év múlva? Mert jól érzem így magam? Nem ezért. Ismétlem, azért, mert így döntöttem.
A mi generációnknak (értsd a mai harmincasoknak) nem csak a függetlenség, az önmegvalósítás és a mobilitás miatt összetett a döntés. A környezetemben (bár megoszlanak az arányok), de egyelőre a gyermektelen nők többen vannak, mint a gyermeket nevelők. Kitolódott a gyerekvállalás kora, nem ritka, hogy 33-35 éves nők még nem tudják, vacillálnak – ezzel szemben pedig jócskán vannak ismerősök, ahol egy, de inkább két (három), gyerek van. Ők meg így döntöttek. (Nyilván őket senki sem kérdezi, miért. Csak minket.)
Én valójában nem tudom. A 10 éves érettségi találkozón, pár hetes friss házasként kategorikusan kijelentettem, nem akarok. (Nem nőtt a tetszésindexem, de ez egy más kérdés.) Aztán elbizonytalanodtam. És újra nem akartam. Aztán elmondtam az ellenérveimet valakinek, aki lebutázott. (Igen, szerintem normális az, hogy a rohamosan romló környezeti tényezőket szem előtt tartva vállalunk gyereket. Hogy tíz év múlva ne azon kelljen aggódnom, elég felnőtt-e ahhoz, hogy megoldja.) Aztán megírtam a különböző gyerekes kérdéseket. Aztán úgy éreztem, eldöntöttem. Aztán mégsem akartam. És most itt ülök, és újra írok. Most nem akarok.
És nem azért nem, mert félek a szüléstől. (Egyébként igen, félek.) És nem azért, mert nem tudom, az anyagi helyzetünkben megengedhetünk-e magunknak egy kisembert. Nem azért, mert túl sok rossz példát hallottam. Nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket. Nem azért, mert nem tartom magam alkalmasnak az anyaságra. Nem azért, mert féltem a házasságom. Nem azért, mert nem akarok megfelelni. Nem külső tényezők miatt. Csakis magam miatt. Mert így döntöttem.
Nem tartom magam karrieristának, persze örülnék, ha szuper álommelóm lenne, de nem ez a legfontosabb. Utazni, világot látni és tapasztalni szeretnék – a férjemmel. Szexelni. Sokat, sokszor, sok helyen. És meglátogatni a barátaimat. És hetente kétszer sportolni járni. És csak úgy elindulni a nagyvilágba, délelőtt 11-kor kávézni, éjszakákat egy könyvről vagy másról átbeszélgetni. Vele akarom. És nem akarok folyton magyarázkodni.
Persze ez a döntés a mára vonatkozik. És talán a holnapra. Meg a holnaputánra. Hogy tartós lesz-e, enged-e változást, azt egyelőre nem tudom. De az ellen kézzel-lábbal tiltakozom, amikor mások azt mondják, aztán majd időszerű lesz a gyermekvállalás, és meglátom majd, akkor is boldog leszek. Egyelőre így vagyok boldog. És nem tudom, akarok-e változtatni. Ez a kérdés pedig, akárhogy is nézzük, rajtam múlik.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: