maszi

Talált tárgyak országa

Biztos voltál már úgy, hogy valamit eltüntettél, de inkább magától tűnt el, és biztos voltál benne, hogy hol hagytad, de mégsem volt ott, aztán kerested és nem találtad, aztán nem kerested, és pont ott volt. Ott, ahol elhagytad. Ahol utoljára láttad. Egyszer csak előkerült – magától. Van ez a könyv, és valami ilyesmiről szól. A… Tovább »

És ha mégsem akarok gyereket?

Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: “nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Tovább »

Még egyszer

Zakatolok hozzád. Tudom, hogy nagyon vársz és nagyon várom, hogy lássalak. Esti fények köszönnek be az ablakon, elsuhan mellettem a táj, és otthon hagyom magam és az otthoni az életem, most azért megyek, hogy végre lássalak. Zakatol a szívem is, ahogy begördülünk, és hirtelen elcsendesedik minden, amikor meglátlak, csupa fényben úszik az állomás, csupa szín… Tovább »

Örvény

Ülök a csendben, valahonnan hátul lüktető dal kúszik a fejembe, talán csak képzelem, hogy a világ akar mondani valamit, vagy a vörösbor, ami ott kavarog komótosan a pohárban, semmi sem biztos, csak az, hogy egyre mélyebben vagyok, lelki mélységekben jutok egyre előrébb, és cseppet sem bánom, kell ez a csend, ez a magány, hogy kicsit… Tovább »

Levegőben dolgozni, bőröndből élni

Repülni jó. Óriásgépeken ülve, sosem látott magaslatokból szemlélni az alattunk lévő világot, hihetetlen sebességgel jutni el az utazás végcéljához, szárnyak nélkül a felhő fölé emelkedni – a repülés nem véletlenül vonzza az embereket a kezdetek óta. Az pedig külön öröm, hogy a repülés „általánosodásával” egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy gépre szállva maguk is repüljenek…. Tovább »

Önként vállalt mártírság

Ismered azt a típust, aki a munkaidő befejezése után még órákig marad, rendezget, kering, új feladatot talál ki magának – hogy ne kelljen hazamennie? Ismered azt, aki néha panaszkodik, hogy nincsenek barátai, de akkor sem mozdul ki a négy fal közül, ha egy egész társaság hívja? Ismered azt, aki mindenféle okokat kitalál, hogy ne kelljen… Tovább »

Egy fecske

Szögezzük le az elején, ez nem gasztroblog, nem vagyok táplálkozás-szakértő, nem diétázok, tudtommal nincs ételallergiám, és ennek a bejegyzésnek nem is az a célja, hogy mindent megkérdőjelezzen. Vannak nálam sokkal okosabb, tapasztalt bloggerek, szakértők, tanácsadók, dietetikusok, akik meg tudják mondani, hogy egy-egy étrend- és életmódváltás hogyan hat az ember szervezetére. Nincs is ezzel baj. A… Tovább »

Az ifjúsági krimi

Igazság szerint nem tudom, hol kezdjem. Mindig örülök, amikor újabb és újabb hazai szerzők kötete kerül a kezembe. Ifjúsági krimivel még nem nagyon találkoztam (amennyiben az Emil és a detektívek vagy a De mit került a pitébe? című könyveket leszámítom, a 13 okom volt címűt pedig szándékosan nem sorolom ide, mert határozottan erőltetettnek és borzalmasnak… Tovább »

Szupermenő A szupermenők!

Tetszik nekem ez a könyv. Jó humorral fűszerezett, intelligens és szórakoztató. Pedig én egy ideje igyekszem elmenekülni a naplóregényektől, mivel a kortárs ifjúsági irodalom nagy százalékban első szám első személyben, azon belül is napló formában íródik. Amúgy nincs ezzel baj, tegye fel a kezét, aki soha nem ült oda a füzet, emlékkönyv, gép elé, hogy… Tovább »

Igazi hősök

Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!