Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és félálomban várlak, amikor mindig. Elér hozzám a hangod a világ végéről is, másodperceken belül ott tudsz lenni, néha hallak, amikor hívsz, és tényleg megcsörren a telefon, és ott vagy akkor is, amikor rosszat álmodom. Nélküled csend van. Súlyos, nehéz csend. Aztán újra hallak. Erről a dalról pedig mindig eszembe jutsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: