Mindig hallom a hangod. Átszűrődik a legnagyobb hangzavaron, egyre többen vagyunk, már régóta nem vagyok melletted, mindenki nyüzsög, forróság van, indul a buli, de nem kell, hogy keresselek, mert hallak. Hallak mindenütt. Reggel is, amikor fő a kávé, amikor egyedül barangolok a városban, amikor egy helyen ülünk, de mással beszélgetünk, amikor későn érsz haza, és… Tovább »
Az egész akkor kezdődött, amikor egy papír zsebkendő bekeveredett a mosógépbe – a sötét ruhák közé. Centrifugálás után pedig lemondóan kellett megállapítanom, hogy a “Van abban valami törvényszerű, hogy a rejtőzködő papír zsebkendő a mosásba kerülő sötét ruhák közé keveredik, és pont akkor cincálja darabokra a gép, amikor egy törülköző is van a dobban. Továbbá… Tovább »
Egy szakítás mindig nehéz. Főleg, ha nem klasszikus – nem párkapcsolati. Munkatársi, barátság vége, a közös munka legvége. Nehéz meghozni a döntést. Nem tudom, kinek nehezebb. Annak, aki meghozza, vagy aki tudomásul veszi? Ilyenkor nincs nagyon mit csinálni. Egyik oldalról sem. Talán csendben maradni és békét keresni. Szakítani valakivel, akivel évekig együtt dolgoztál, sokkal rosszabb,… Tovább »
Jól ébredek. Hetek óta először nem vagyok fáradt, nem tudom, a kukásautó hangja ébreszt, vagy hogy csak egyszerűen dühöng a nyár, végre friss a levegő, az ébresztő szellő simogatóan köszön be a nyitott ablakon, de fent vagyok végre, frissen és üdén, régóta várok erre. Aztán meglátom az üzenetedet. Nem, nem akarom megnézni, összeszorul a gyomrom,… Tovább »
