Tulajdonképpen bírom a kérdőíveket. Kifejezetten jól szórakozom az olvasási és vásárlási szokásokra vonatkozó kérdéseken, szívesen segítek a szakdolgozatukhoz kutatómunkát végző (már amelyiket annak lehet hívni) fiataloknak, néha dohogok, ha nem válaszolhatok egy adott témakörben (mondjuk mert nem vagyok anyuka, de ettől még lehet a gyereknevelésről véleményem), szoktam szavazni, hogy melyik ruha melyik énekesnőn, színésznőn, ismert emberen áll jobban, de töltöttem már ki Monty Python- vagy Agatha Christie-kvízt is, mert tényleg érdekelt. Szóval bírom a kérdőíveket. (Vannak bizonyos konzultációs ívek, amiket nem bírok, de ez nem tartozik ide.)
Attól viszont égnek áll a hajam, hogy az ismerőseim ráérős és kevésbé ráérős idejükben milyen baromságokat tudnak kitölteni. Ott van például a “Mi a rendeltetésed?”, a “Mi az igazi neved?”, a “Mi a profilképed jelentése?”, a “Melyik közmondás illik hozzád a legjobban”, a “Jó ember vagy?” vagy éppen a színtévesztő-teszt, ami nap mint nap elárasztja a falamat, csak azért, mert óriási tudásvággyal rendelkező virtuális barátaim minél közelebb akarnak jutni magukhoz az önismeretben.
Milyen anyuka vagy? Milyen virágcsokor vagy? Melyik szín lennél? Mit jelent a neved japánul? Hány gyereked lesz? Mikor mész férjhez? Ki lesz a jövőbeni partnered? Mi a te címlapod az újságban? – ésatöbbi ésatöbbi kérdések, amikre nem és nem akarok válaszolni, akkor sem. Köszönöm szépen, kellő matematikai tudással rendelkezem, hogy kiszámoljam, hány napja születtem, tisztában vagyok vele, milyen csillagzat alatt (tehát ismerem a horoszkópom, de nem érdekel, hányan jósolnak mára nekem rontást és hányan ígérnek szerelmes-munkás-személyes sikert), tudom, hogy a szemem barna és -7 dioptriás, tehát nem látok jól, ellenben nem vagyok színvak, tudom, hogy akkor sem lennék pók, ha ezt dobja ki a teszt, mert rettegek tőlük, és hogy nincs annyi hely, hogy felsoroljam, melyik városba szeretnék elutazni, de azt tudom, hogy itt kell élnem (és nem Indiában, még akkor sem, ha szeretem a fura fűszereket). Ja, és abban sem hiszek, hogy a lelki társamat a Facebookon találom meg (már 4 éve és 9 napja kapcsolatban vagytok), még ha egy hiper-szuper keresőmotor a kattintásaim alapján ki is dobja a nevet.
Persze mindannak nagyon örülök, amikor a 21 éves cukilányról kiderül, ő valójában egy nagyra nőtt eper, hogy a 78 éves szomszédnéni (2 gyerekkel) még legalább 3-szor vidám gyermekáldásnak néz elébe, hogy jövőre lesz az igazi esküvőm (tehát addig elválok), hogy a focista barátom megtér, és ezentúl a balettben találja meg a lelki békét.De nem hiszem, hogy megválok a rajongva szeretett krotonomtól, csak azért, mert a sumer-maja jóslat nekem a dáliát javasolja, és attól sem leszek sokkal boldogabb, ha megtudom, az előző 4500 évben már legalább 38-szor éltem, és persze mindig sikeres voltam.
Amúgy meg minden tiszteletem azoknak az IT-s szakiknak, akik futtatják ezeket az algoritmusokat. Stikában fogadni mernék, hogy egy-egy új teszt kitalálásához vihogó pszichológusokat kérnek fel. Hiszen az önismeret baromi fontos.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: