Modern Drakulák

Energiavámpírok már pedig vannak. Nem a klasszikus, ZS-kategóriás mindenféle elektromos fogyasztókra gondolok, hanem azon típusú emberekre, akik nagy vidáman csatlakoznak hozzád (miközben te egyre kevésbé örvendezel), kérdéseikkel, udvarias érdeklődésükkel folyton megtalálnak, aztán nem szállnak le rólad, de legfőképpen minden egyes találkozásnál merítenek (belőled). Miközben ők egyre jobban vannak.

Az energiavámpírsággal foglalkozó “szakirodalom” szerint az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, ezért mások (nagyjából folyamatos) figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő (élet)erőt gyűjtsenek. Aztán kérdezgetnek, együtt éreztetnek – és nem csak akkor, ha depressziósak. Rengeteg életvidám emberke futkozik körülöttünk, aki annak ellenére energiavámpír, hogy többségében kiegyensúlyozott. Ő egyszerűen csak le akarja tenni a problémáját – rád. Ugyanakkor az energiavámpír viselkedés és főleg kérdései, nem keverendők össze a beteges féltékenykedővel, az örök pesszimistával vagy akár a mély érzelmi válságban lévő baráttal – pláne szakítás után. Nem mindegyik terhel ugyanis csak és kizárólag saját magával. (Bár a végeredmény összességében minden esetben ugyanaz: lehetőség szerint mihamarabb menekülni akarsz a közelükből.)

A már említett szakirodalom egyébként jó tanácsokkal is szolgál, hogyan ismered fel, ha környezetedben energiavámpír leledzik:

– állandóan fáradt vagy, ha vele találkozol (á, nem azért, mert keveset alszol és folyton hullára dolgozod magad)

– naponta legalább háromszor telefonál (eszedbe se jusson, hogy azért, mert szeret, vagy fontosat akar mondani)

– részletesen, minden vele történt pillanatról beszámol (lehet közléskényszeres)

Ettől függetlenül biztos, hogy mindenki találkozott már energiavámpírral. Főleg azok, akik jófejségből, kedvességből, őszinteségből vagy éppen bátortalanságból nem tudnak, akarnak, fognak nemet mondani. Amikor az utolsó erejükkel is elvonszolják magukat a kínpadra (értsd igyunk egy kávét), amikor feláldozzák magukat egy kapcsolatban, csak hogy másiknak jó legyen. Klassz kis akkumulátorrá válnak. Aztán csodálkoznak. Egyre nehezebben szabadulnak. Egy idő után pedig vegetálnak. Alkatilag viszont (talán) alkalmatlanok, hogy maguk is azzá váljanak. Mert hallgatnak. Mert figyelnek. Mert fontos(abb) nekik a másik.

Egy biztos. Az energiavámpír elkerülhető, figyelmeztethető és sok türelemmel kezelhető is. Ha rávezeted, hogy nem túl ildomos állapotban leledzik, hogy ez tényleg fáraszt, hogy ha másra is figyel, tanulhat is tőle. Aztán vagy megváltozik, vagy nem keresi a társaságodat többé. De a nyakadba ugrani és a fogát beléd vájni biztos nem fogja.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!