Utazások

400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni a levegő, én meg beleszédülök az érzésbe. Csak támaszkodom az ajtónál. Valahogy furcsa vagy, mintha nem hasonlítanál magadra, de tudom, érzem és látom, hogy te vagy, még akkor is, ha évek óta nem láttalak. Beszélgetünk, szorosan melletted ülök, nem is értem, miért nem jöttem eddig, azt mondod, amit hallani szeretnék, amit régen is kellett volna mondanod, és azt mondom, amit hallani akartál, amit talán régen is mondtam. Nincs idő, nincs tér, te vagy, meg én vagyok, belefeledkezve egymásba, csak izzik a szoba, és lassan fordul körbe a világ. Nincs ott senki, nem lát minket senki, de én el akarok bújni, hogy ne is láthassanak, rájövök, hogy közben más életet élek, és kezdek kétségbeesni, mert nem te vagy. Vagy mégis. Szorító érzésben állok az ölelésedben, nem ide tartozom, mennem kellene már, nem is értem mit keresek itt, ki vagy te és ki vagyok én, mintha elkéstünk volna, csak a lázas szívdobogás marad, meg a vonzás, de nem tudom elég-e, kapok-e még levegőt. Közben várnak, tudom várnak odakint, úgy érzem ketté kellene szakadnom, visszamenni a rendes életembe, és itt maradni veled, de csak magyarázatokra telik, én meg szeretnék felébredni, kibújni a saját bőrömből, másnak lenni, valahol mással lenni, csak a zakatolás marad a fülemben, elveszik közben minden, én nem tudom már mit sajnálok jobban, és semmit nem értek. Kezdem tudni, kezdem érezni, hogy az itt és most nem itt és nem most van, hogy csak a szorító érzés marad a mellkasomban, és várom a feloldozást, hogy végre vége legyen. Csak a húzó érzés marad a lelkemben, a szívemben és főleg a testemben, a vonzalom és a vágy, és már szabadulnék, hogy megtudjam mi az igazság. Aztán kinyitom a szemem, és szembe nézel velem, de nem te vagy. Vagy mégis te. Felébredek. Lelkiismeret-furdalást érzek. Valahol máshol jártam. Talán nem én voltam.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!