13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít.
13 százalék, ami maradt a hétből, és már csak három nap van hátra. Amikor bizsereg a test az álmosságtól, amikor jótékony homályba kellene burkolózni, de nem megy az alvás, mert végtelenül hosszúak a végkimerülés percei. Amikor attól vagy ébren, hogy nagyon fáradt vagy.
Pedig szerencsés vagyok. Ez a hét egész egyszerűen úgy alakult, hogy minden napra jutott a jóból. Minden este barátok vettek körül. Minden este kihúztak az egész napi sártengerből, amibe elmerültem. Fogták a kezem, és akár engedtem, akár nem, nem hagytak, hogy fuldoklásba süllyedve elmerüljek az önsajnálatomban.
Nem látod ezeket a barátokat. Nincsenek mindig ott. Fizikailag sokszor hetekig, hónapokig kerülnek. Nem keresnek. Nem találnak. De szeretnek. Kitartanak. A legjobbkor hívnak. Éppen ráérnek egy déli kávéra. Éppen aznap este tudnak elszabadulni a családjuktól. Éppen aznap palackoznak sört. Éppen aznap írnak vissza nagyon későn. Éppen aznap érnek rá a világ másik felén. Éppen aznap hívnak grillezni. Éppen aznap hullafáradtan vendégül látnak.
Éppen érzik, hogy ott kell lenniük.
Csak 13 százalék, ami marad belőled aznap. 13 számolható egység. Ami pont arra elég, hogy vállat vonj az esti zuhanyra (reggel is van idő, különben meg ébreszt a tusolás, nem kell erőltetni). Amikor már nincs film, könyv, más, ami eltereli a gondolatokat, helyette ott vannak ők, akik nem engedik, hogy 13 százaléknál lejjebb menjen a töltöttség.
13 százalék minden napra. Amit aztán fel lehet húzni akár ezerre is másnap.
Ők azok. Ott vannak. Nem tágítanak. És 13 százaléknál lejjebb nem engednek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: