Komolyan elegem van. Elegem, hogy nem olvasok másról a neten, mint hogy mivel fogyjak az utolsó pillanatban nyaralás előtt (igen, már csak két hét és indulok), melyik a legelőnyösebb fürdőruha-bikini-trikini-akármi, amiben feszíthetek, hogyan húzzam be a hasam, hogy (végre) jó képek készüljenek rólam, most pedig azt látom, mit ne egyek a strandon, hogy ne hízzak (még tovább) az egy hét pihenés alatt.
Fotó: pixabay.com
Amúgy nagyon hálás vagyok a felvilágosító online magazinoknak. Magamtól soha nem jöttem volna rá, hogy a fokhagymás-tejfölös lángos, a nutellás palacsinta, a szirupos koktél és a (vélhetően, de legalábbis remélhetőleg) friss hamburger (egyenértékűen a fagyival) igenis akkora kalóriabomba és szénhidrátadag, hogy még a jobb kislábujjam is megemlegeti. Hát még a kólát meg a gyömbért, amit ugye csak és kizárólag fél literes kiszerelésben lehet kapni a parton.
Fotó: pixabay.com
Jó dolog ezt észben tartani. Mert a végén majd kiderül, hogy nem vihetek fel annyi csomagot a repülőre, ha már magam gyarapodtam egy kézitáskányi súllyal; hogy a láblógatás 5. napján egy mérettel nagyobb fürdőruhát kell vennem; hogy milyen szerencse, hogy digitális gépet viszünk magunkkal, így legalább tuti ráférek egy fotóra egyedül. Amúgy meg persze, dögleni és zabálni szándékozom nullahuszonnégyben a nyaralás alatt, eszembe se jut, hogy közben kiránduljak, hogy várost nézzek, hogy ússzak a tóban, a tengerben, a medencében, hogy netán kicsit sportoljak, vagy csak bringával induljak a környéket felfedezni, hogy menjünk a barátokkal kora délután strandröplabdázni, hogy végre ne azon stresszeljek, mit ehetek ma.
Fotó: pixabay.com
Remélem a legközelebbi cikkben a kötelező strandkellékek sorába bekerül a számológép is, no nem azért, hogy pontosan előre megtervezhessem a napi elkölthető pénz mennyiségét (hadd frusztráljon a nyaralás), hanem hogy pontosan követhessem a szervezetbe bevitt energiaadagot (hogy még véletlenül se érezzem jól magam).
Apropó, valaki számolja már ki, ha lenyelek 1 dl tengervizet, akkor hány napig kell nélkülöznöm a sót?!
Valóban, nem is a meglepődés, inkább a vissza-visszatérő írások sora. Kicsit azt érzem, mintha az lenne az üzenet, hogy folyton bűnhődnöm kell, csak mert szeretem az ízeket, az ételeket.:) Egy ideje, azt hiszem vadászom ezeket a cikkeket, jöhetnek rá az ellenírások 🙂
Szerintem néhány médiában töltött év után ez egyáltalán nem meglepő. 🙂 Engem az lep meg, ha érdekes és hasznos információkat, netán gondolatokat tartalmazó cikkre bukkanok. Lesz itt még szeptemberig minden, ami szem-szájnak ingere!