Újfent terjed mostanában a Facebookon egy komoly lista, ami azt taglalja, mire jók a mai huszonéves lányok. Nem is lista, csak hozzászólások összefoglalása, miközben bármelyik oldal, ahol felbukkan, ugyanazt a “kontrolcé-kontrolvé” megjegyzést is odafűzi: nem akarunk senkit megbántani, célunk a szórakoztatás.
Nem vagyok huszonéves, ezt szögezzük le az elején. Nem volt az annyira régen, de közel nem a második X-et taposók táborát erősítem, viszont nincs semmiféle szívfájdalmam azért, hogy azok az évek elmúltak. Akár tetszik, akár nem, az évek múlnak, az ember (lánya) öregszik, és kész. Beletörődtem? Nem kellett mibe. Eljött a harminc, és másnap is felkelt a nap. Az a gyanúm viszont, hogy a posztot osztóknak és like-olóknak ez nem igazán így alakult.
Fotó: pixabay.com
Őszinte sajnálatot érzek azok iránt, akik nem csak megosztják, de még kommentelik is ezt a bődületes igazságot, többségében azért (szerintem), hogy nyugtassák a saját lelküket. Hogy ők is kellenek valakinek. Hogy ők is érett, felnőtt, erős nők (és férfiak), akik annyiban, de annyiban különböznek a huszonévesektől.
Miért is? Mert nem a telefonhátlapot cserélgetik? Persze, a körömlakk-vásárlási hóbort az nem ugyanez a kategória. Mert nem kell őket cipelni a Starbucks-ba? Nyilván, a kedvenc helyükre járás egyáltalán nem egyenértékű. Mert hosszútávon nem a mellmérete és az alakja érdekli? Persze, hogy nem, jól csak a szívével lát az ember.
Fotó: pixabay.com
Értem, hogy ezek a posztok szórakoztatni akarnak, és nem degradálni. Azt is értem, hogy igen, van olyan huszonéves, akinek a szoli és szelfi a mindene, de csak halkan jegyzem meg, bőven találsz ilyet a harmincas-negyvenesek között is. Ja, és hogy nem kell gyereket nevelnie, takarítania és feleségként viselkednie? Majd kell. Vagy nem kell, lesz ideje eldönteni. A mai harmincas-negyvenesek sem anyának, feleségnek születtek, és megszavazom a bizalmat, hogy húszévesen olykor haszontalan dolgokkal múlatták az időt. Ja, hogy nem a telefon hátlapját cserélgették? Ez tény, 15-20 évvel ezelőtt még nem volt cserélhető hátlapú mobiltelefon, vagy csak néhányaknak.
Összességében mégsem ez bosszant. Hanem hogy simán leírunk egy korosztályt, viccet csinálva a dolgaikból – nagyöreg, bölcs módon, mintha mi nem lettünk volna másabbak, mint az akkor idősebb generáció. Ők vajon mit posztoltak volna?
És még egy kérdés. Egy ma negyvenéves nőnek is lehet húszéves gyereke. Utóbbi vajon kitől látott példát?
Kommentek