Posztolj pózolva!

Félelmetes, milyen jó témát adnak a női oldalak. Korábban már írtam az egészséges birkaszellem fenntartásáról, meg a csudajó és főként hasznos, a párkapcsolati monogámiát fenntartó ötletekről, de ma ismételten sikerült klassz kalandba bonyolódnom az “így csinálhatsz vadító, de legfőképpen előnyös (értsd vékonyító) fotókat a nyaraláson”-tippek bemutatásával.

Én tényleg értem, hogy egy csomó hülye nem gondolkodó ember rohangál a világban fel és alá, miközben a tömegtermelés újabbnál újabb termékeibe igyekszik nyomorgatni, préselni, szűkölnie magát (“jó ám az az S-es nadrág, majd arrébb varrom a gombot”), miközben kis hupli, nagy dudor integet vidáman a mögötte közlekedőnek deréktájon.

Azt is értem, hogy 125 kilósan is lehet szuperszexiszelfit tolni a világba, ha 4 másodpercre sikerül visszatartani a levegőt, hasat behúzni, mellet kitolni, féloldalt fordulni, és közben lábujjhegyen csücsöríteni.

Mindent értek. A tudat jótékony hatással módosítja a valóságot (értsd: ha beletuszkoltam magam a kisebb nadrágba, akkor már fogytam). Ezek a remek tippek pedig tovább erősítik az ember (lányának) lelkét. Megacélozzák.

Komolyan, látom magam előtt, ahogy nők tucatjai ebben a pillanatban is gyakorolnak a tükör előtt a leírtaknak megfelelően, próbálják követni a tippek illusztrálásához használt szupertestű nők pózait, de az is tuti, hogy közben nem azt a képet látják, mint a monitoron. (Tényleg, miért nem lehet valódi, hús-vér nőkön bemutatni ezeket a beállásokat? Mondjuk akkor nem érezném magam bálnának, ha már félig háton fekve, közben a jobb kezemmel a bal csípőm alatt betámasztva, levegőt mélyre szívva, közben kényszeredetten kikacsintva, jobb lábamat a bal térdem fölött keresztezve egyensúlyoznék a lágy homokos tengerparton – vélhetőleg naplementében, amikor aranylóan csillog a háttér. Többek közt azért nem sikerülne, mert nem vékony a combom, és ezen póz éppenséggel eme “hátrányosságomat” hangsúlyozná.)

Fotó: Mák Dóri

És különben is, miért nem feltételezi rólam a cikk írója, hogy elégedett vagyok magammal, és nem bánom, ha idén L-es fürdőruhát kell vennem? Miért nem feltételezi, hogy nem akarok órákon keresztül pózolni a kiszögellő szikla szélén, csak azért, hogy 25 elcseszett kép után végre posztolhassak egy igazán előnyöset? Miért nem feltételezi, hogy pihenni, fürdeni, úszni, nyaralni megyek, és nem beszámolni? Miért nem feltételezi, hogy néztem már tükörbe, és szoktam mérlegre állni, és próbálok tenni magamért? Akár elfogadással, akár a démonaim legyőzésével.

És azt miért nem feltételezi, hogy ha nekem írja ezeket a cikkeket, az egyre inkább nem tetszik?