Kísért a Kísértés Rt.

Adott egy piros bőrnadrágos fickó, egy végtelenül naiv vöröshajú nő, egy kajánul kacagó, üvegpalotában élő, folyton kaszát hurcoló másik nő, egy bíró, egy pap, egy bérgyilkos, pár őrangyal, néhány egyetemista, a nyüzsgő London – és kész egy kacagtató, igazán szórakoztató kis regény a Menny és a Pokol harcáról. Imre Viktória Anna kötete, a Kísértés Rt. jól eltalált könyv. Pláne egy első könyves író tollából. (Amikor ez a bejegyzés születik már nem első könyves, 2013-ban megjelent Az Őrült Hold alatt című regénye, valamint novellákat is jegyez.)

Újfent az olvasóklubban került szóba az írónő, egyrészt mert földi (ugye olyankor mindenki nagyon büszke, ha kiderül, hogy szülővárosából származó művészről/alkotóról/díjazottról/jómunkásemberről van szó), másrészt mert újfent olvasási válságban szenvedtünk páran, és az ajánlat kecsegtetőnek hangzott.

Adottak tehát a fent említett szereplők és a helyszín, amikor megkezdődik egy szürreális, jó humorral megáldott történet, melynek főszereplői a  bőrgatyás vonzó figura (Lucifer), a vöröshajú, elbűvölő nőszemély (Isten), akik örök – általuk be nem ismert – szerelemből (és főként sértettségből) harcolnak hatalomért, de főleg a másik ágyáért, mindehhez pedig megpróbálnak megtéríteni egy lelket (egy bérgyilkosét). Kalamajka, félreértések, és végtelenül kedves helyzetkomikumok keverednek. A cselekmény vezetése sem semmi – pláne az apró nyalánkságokkal bővítve: Lucifer palacsintát süt, a bíró beleszeret egy démonba, az áldozatos papról kiderül, hogy többen öngyilkosok lettek miatta, a biztonsági őrt félrenyeléssel bünteti a Halál, mert nem végzi a munkáját – mindez pár nap leforgása alatt történik, és természetesen mindenki kapcsolatba kerül mindenkivel.

Nem gondolom, hogy nem lehetne mit javítani – akár a történeten, akár a szereplőkön, akármin ,de mondhatom mindezt őrült magabiztossággal, ha még sosem írtam könyvet, pláne ilyet. A Kísértés Rt. egy nagyon szerethető más(túl)világot állít az ember elé, ahol minden megtörténhet, ahol a nagyhatalmak is emberek, ahol végül mindenki elnyeri a jutalmát, ahol a gonosz nem is olyan (nagyon) gonosz.