Legyen gyerek, vagy ne legyen? Általánosan visszatérő kérdés. Nagyjából 25 év felett, főként ha párkapcsolatban él az ember lánya (fia), folyton folyvást megkapja ezt a kérdést. (Ha házas, akkor hatványozottan.) És nem csak a szüleitől. Meg az ismerőseitől. Meg a rokonaitól. A boltban. A buszon. A lépcsőházban. A főnökétől. A kollégáitól. A gyerekes barátaitól. A gyerektelen barátaitól. Közben meg kígyózik az egyre hosszabb kérdés a fejében: itt van az ideje? Nincs itt az ideje? Ki mondja meg, hogy mikor van itt az ideje?
Ancsa barátnőmmel sokat beszélünk róla, hogy egyszer be fogok kattanni. Nem elmebeteg szinten, hanem gyerekvállalós szinten. Hiába vagyok 31 éves, a társadalom elvárja, hogy legyen (már) egy (inkább 2) gyerekem, lehetőleg már ovis(nak kellene lennie), mert
– ha fiatal szülő vagyok, akkor türelmes szülő vagyok
– ha 30 alatt szülök (szültem volna), kevesebb esélyem van a genetikai rendellenességek örökítésére (mondjuk ezzel tudnék vitatkozni, de nem vagyok szakember a témában, inkább nem teszem)
– ha fiatal szülő vagyok, fiatalok a nagyszülők (akik nyilván sokat tudnak segíteni, mivel még legalább 12 évig dolgoznak)
és különben is, “bezzeg az én időmben” ennyi idősen már volt gyerekünk.
Ancsa szerint egy reggel úgy ébredek fel, hogy gyereket akarok. Nála így történt. Én egyelőre nem ébredek fel reggel sehogy, leginkább baromi álmos vagyok, és a kávé után matatok. De azért egyre gyakrabban lesem a rohamtempóban ketyegő biológiai órát, leszek-e valaha normális, úgy értem, érezni fogom-e valaha, hogy nekem gyerek kell. Egyelőre nem érzem. Egyelőre kifogásokat és viszontkérdéseket adok a feltett kérdésre. Mert mi van, ha soha nem fogom érezni? Mi van, ha amire érezni fogom, már nem merem vállalni a kor miatt? Mi van, ha nem férünk el a lakásunkban? Mi van, ha tönkremegy a házasságunk? Apás szülés legyen? És ha az apás szülés után a férjem nem tud rám nézni, úgy? Mi van, ha bálnatestűre hízok a terhesség alatt, és aztán nem tudom leadni? Szépnek fog találni akkor is? Meg fogunk élni a GYES-ből? Mi van, ha nem jön össze elsőre? És ha nyolcadikra sem? Mi van ha, nem fogom szeretni? Fogom szeretni? És ha ő nem fog szeretni? És hol vagyok én? Ha lesz gyerekem, van egyáltalán én? Fog többől állni az életem, mint hogy kidobom a pelenkát, megetetem, elmegyek érte az oviba, főzök, mosok, takarítok, aztán majd visszamegyek dolgozni, ja, és közben szuperszexi is leszek, kétnaponta elcsábítom a férjem, hogy érezze a törődést, anya leszek és nő leszek és feleség leszek és barátnő leszek és szerető leszek és barát leszek és…
Ha nem lesz gyerekem, akkor meg karrierista vagyok, ugye? Meg hülye. De legfőképpen önző.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: