maszi

Van abban valami furcsa elfogódottság, amikor az ember kikíséri a másikat az állomásra, a buszpályaudvarra, a repülőtérre, csomagot cipel, jó utat kíván, papírokat ellenőriztet. Ma reggel, amikor két ütemben sikerült a családomat elfuvarozni az indulási pontra, kaján örömet éreztem a vasútállomás környékén ébredező taxisok legnagyobb bosszúságára (no lám, nekem hajnalban már két köröm is volt),… Tovább »

Mindenki terhes. Amióta az első gyerekes bejegyzés megszületett, nemcsak a kérdésekre adott válaszok szaporodtak meg, hanem a környezetemben kisebb-nagyobb pocakkal szaladgáló nők is. Mindenki állapotos. (Jobban szeretem ezt a szót, és ezt nem csak a magyartanár mondja belőlem, hanem mert azt gondolom, a várakozással teli 9 hónap állapot, és nem teher – ennyit a szemantikáról.)… Tovább »

“Tudom, senki nem olvassa, de néha amikor unatkozom, vajjal kenem be magamat, bebújok egy hálózsákba és végigcsúszok a konyhapadlón, eljátszom, hogy csiga vagyok.” Sokadik ismerősömnél látom ezt a kiírást a Facebookon a napokban, gondolom a klasszikus terjedő hülyeség, amikor megpróbáljuk mérni, vajon hány embert sikerült interakcióra buzdítanunk, ha már az esős pünkösdhétfőn nem lehet tavasz-szelfit,… Tovább »

Üresen kong az épület a léptektől, a folyosó mindkét oldalán nyitott ajtók sora, terjed a fertőtlenítő szaga, amolyan “kórházszag”, keveredik az áporodott izzadtság az ágyakon hónapok óta fekvő testek kipárolódásával, szúrja az ember orrát, a kint viháncoló napsütés meg egyre hívogat.  Nagy levegő kell, ha bent akarok maradni, már pedig akarok, látogatóba jöttem az idősek… Tovább »

Adott egy piros bőrnadrágos fickó, egy végtelenül naiv vöröshajú nő, egy kajánul kacagó, üvegpalotában élő, folyton kaszát hurcoló másik nő, egy bíró, egy pap, egy bérgyilkos, pár őrangyal, néhány egyetemista, a nyüzsgő London – és kész egy kacagtató, igazán szórakoztató kis regény a Menny és a Pokol harcáról. Imre Viktória Anna kötete, a Kísértés Rt…. Tovább »

Ahogy a forró víz lassan mossa a bőrömet, mint egy új napra ébredés, söpör át rajtam az öröm. A forró víz lemossa a koszt, amit mások hagytak rajtam, nem fizikailag, a szavaikkal. Ahogy a gőzölgő kávé átjárja a bensőmet, ahogy nem akarom engedni ezt a pillanatot, ahogy várom, hogy este megpihenj mellettem, hogy búgjon a… Tovább »

Volt egy kis vitám a szolgáltatóval. Tömbházban lakóként lakásszövetkezethez tartozunk, rajtuk keresztül fut az összes általános költség, az ügyes-bajos hétköznapok. Kaptam aztán egy frankó tavalyi elszámoló levelet (áprilisban), hogy tartozást sikerült felhalmozni, harmincvalahányezer hátralékot. Mindez még hihető is lenne, ha nem csoportos beszedéssel fizetnék (értsd a megbízott akkor és úgy turkál a folyószámládban, amikor és… Tovább »

Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én… Tovább »

Hetek óta sóvárogva nézegetem (felváltva) a butikok kirakatában villogó bikiniket és a szomszédos fagyizó édestölcsérében bujkáló csokoládé-málna-eper-tiramisu-somlóigaluska (igen, somlói galuska fagyiban!) gombócokat. Kicsit örülök, amikor reggel pont be tudom csúsztatni az öv végét a farmer második bújtatójába, közben meg azon töröm a fejem, mennyire leszek hullafáradt, amire este hazaérek, úgy értem érzek-e majd késztetést a… Tovább »

Ki a legveszélyesebb nő a kapcsolatodra? Újabb kedves és mókás bejegyzés az egyik női oldalon. Meg sem nézem. De azért gondolkodom rajta. Szerintem nagyon egyszerű a válasz: te magad. Lehet nézegetni a környezetet, meg féltékenykedni a kerekebb fenekű, nagyobb/kisebb mellű szomszéd csajra, a csinos kollégára, az ápolt eladóra, a vihogó régi barátnőre, a slampos(abb) haverlányra,… Tovább »