Erőszak, vagy amit akartok

Fotó: Kondor Tamás

Van ez a botrány a TV2 egyik valóságshowja és a szexuális erőszak között. Mindenhonnan ez folyik, kikerülhetetlen, nem létezik, hogy van, aki még nem hallotta, mégis tömören: az Éden Hotel című műsorban két szereplő – akiknek egy szobában, egy ágyban kellett aludniuk – kisebb félreértésbe keveredett. Egyszerűen: a fiú akart dugni, a lány meg nem. Legalábbis ez a botrány kirobbantó pontja, mert hogy most vizsgálódik a Médiahatóság és maga a kereskedelmi csatorna is – utóbbi korábban azt állította nem történt erőszak. Ezt mondja a megkérdezett szexuálpszichológus és a jogász is, de azért a vizsgálat elindul. A tévé azt vizsgálja, milyen szerkesztési elvek szerint kerülhetett a jelenet adásba, meg közben azon is gondolkodnak, hogy a műsorszám helytelen példát mutat a tévénézőknek (érdekes, hogy ezt a kérdéskört egész műsorra vonatkozóan még nem elemezték, de ez lényegtelen). Az alapkérdés mégis az, hogy ki szerint nem történt erőszak. Mert hogy sem a hatóság emberei, sem a tévések, sem a jogász, sem a szexuálpszichológus nem volt ott abban az ágyban, az egészen biztos. Hogy a lány végül hagyta magát, vagy nem hagyta, ő maga erőszakként élte-e meg az aktust, az más lapra tartozik. És a jelek szerint senkit nem érdekel. Persze lehet, hogy nem lesz ügy az egészből, lehet, hogy feljelentés sem lesz, maximum mindenkinek egy rossz emlék – aki belekeveredett, az elszenvedő (már ha szenvedett ugye) meg majd megbirkózik a történettel.

Engem valójában azonban nem a fenti cécó nem hagy nyugodni, hanem a tévé reakciója a szerkesztési hibákra – miért került be? Ha nem kerül be, akkor nem történt meg, ugye? Mint amikor 2 évesek vagyunk, és a bújócska már akkor sikeres, ha mi nem látjuk a többieket. És itt kezd el fénysebességgel rohanni a dolog a maximális butaság felé, hiszen hány esetről nem tudunk, nem láttuk, nem hallottuk – igen, a családon belüli erőszakról beszélek – de ettől még léteznek. Főleg azon nők, gyerekek, férfiak fejében, és emlékezetében kitörölhetetlenül él, ami velük történt. Vagyis ha a tévé egyszerűen felülvizsgálja a 18-as karikát, a szerkesztési elveket és a műsort is, kicsit szigorít, kicsit nem engedi, hogy ominózus esetek ne kerüljenek adásba – ezáltal ne mutassanak helytelen példát a nézőknek – minden meg van oldva. Amiről nem tudunk, az nem fáj. Igaz, ez egy valóságshow, ahol ugyanaz történik, mint a nagyvilágban, csak kicsiben.