Beszélnünk kell Kevinről

Beszélnünk kell Kevinről. Igencsak találó cím egy nem mindennapi történethez. Adott egy család: két gyerek (az egyikük Kevin) és a szülők. Az anya, Eva leveleit olvashatjuk, amit a férjének küld. Amiben elmeséli a család történetét. Egy nem mindennapi, amerikai család történetét. Egy őszinte levélfolyam, amire sosem jön válasz.

A Beszélnünk kell Kevinről nem azért óriási, mert leveleken keresztül mutatja be a történteket, hanem mert egy nő, egy feleség, egy anya önvallomását tartalmazza. Az egész egy pszichológiai dráma. Olyan témákat feszeget, mint a gyermekvállalás miatti vívódás, a születés utáni lélektani kavar, a társadalom által elvárt és diktált jelenségek sora, az azokkal való harc, az önmagaddal folytatott folyamatos harc, emberi kapcsolatok kiemelkedő pontjai, no és – nem mellesleg – a család története. Félelmetesen őszinte, nagyon nyers. Akkor is tudsz azonosulni a főszereplővel (és eltávolodni tőle), ha nem vagy feleség, nem vagy anya. A csupa tárgyilagos ténymegállapítást, a vallomásokat és bocsánatkérést pedig mélyről rezegve érzed át. Ő már nem fél, nem vívódik, nem vádol, nem harcol, nem állít falhoz, csak leképezi a vele történteket. Riporterhez illő módon, objektívan (Lionel Shriver, a szerző maga is újságíró) mutatja be közben a 20. századi amerikai iskolákban történt szörnyűségeket, amelyekről az első perctől érzed, hogy fontosak lesznek – te pedig végig izgulsz. Két dupla csavarral. A férj ugyanis nem válaszol a levelekre. Keresed a miérteket, és amikor minden kiderül, megfordul veled a világ. Kétszer.

Szívem szerint leírnám, lerántanám róla a leplet, de a Beszélnünk kell Kevinről annyira fantasztikus, jól komponált, mint egy szimfonikus zenekari mű. Minden hang a helyén van. Nem szabad ellőni a poént, hogy másban is meglegyen ugyanaz a zaklatott érzés, amit olvasáskor okoz. Ahogy alapvető kérdéseket feszeget a bűnről, a gonoszról, a szerelemről, a szeretetről, az anyaságról és a sorsról. Alapvetően a jót feltételezzük – emberi hiba (?), hogy próbálunk hinni, bízni, feltétel nélkül szeretni, de ha ez valami miatt nem sikerül, mindig nekünk kell magyarázkodni. A Beszélnünk kell Kevinről megrázó könyv, szigorúan egy szemszögből, és a végén nincs feloldozás. Általánosan elfogadott aligha.