Birkák népe

Fotó: Mák Dóri

Imádom az internetes portálok ingyen (a szolgáltatói díj megfizetése után viszonylag olcsón, néha) elérhető okosításait, esetleg téveszméit, egymásnak ellentmondó életvezetési tanácsait. Igyál elég (értsd minimum 2,5 liter) vizet naponta kontra nehogy sok vizet igyál, mert belehalhatsz. Csökkentsd a súlyod, egyél mindent édesítőszerrel kontra nehogy édesítőszert tegyél a teába, mert cukorfüggőséget okoz. (Olvasom az egyik oldalon, hogy az elhízás elleni harcot segítené, ha a gyorséttermeket nem építenék otthonok és irodák mellé. Ezt kutatók találták ki. Kutatók, akik negyed évszázadon keresztül követték egy nagy halom ember életvezetési szokásait, összehozták ezt a remek megállapítást. Mondjuk ha egy 5 éves gyereknek felteszik ugyanezt a kérdést, valószínűleg 3 perc alatt ugyanerre a következtetésre jut – mivel az emberek lusták, ha messze van a gyorsétterem, kevesebbet mennek oda. Ennyi.) Mindenben kőolajszármazék van, ezért ne egyél, de mivel ez létfenntartási szempontból nem nagyon betartható, vegyél biot. De ne vegyél biot, mert egy csomóan csak összevissza hazudoznak arról, mi bio és mi nem.

Engem egyébként nem ez izgat, kifejezetten szórakoztatónak találom az ijesztegető-szenzációhajhász marhaságokat felvonultató áltudományos értekezéseket (még akkor is, ha olykor van igazságtartalmuk, vagy neadjisten igazuk van). Tulajdonképpen nem is ez szórakoztat, hanem az internet népe. Érdekes a virtuálisan birkacsordává alakuló tömeg, a gondolkodást egy-egy nagy ténymegállapításra simán elhajító mantra, a közösség hívó ereje. A kedvencem az “ezt ne csináld a lakásodban, mert megbüntet az szolgáltató (bank, házmester, rendőrség – a büntető személye tetszés szerint variálható)” vagy a “kis növényi csodaszer a betörők ellen” – utóbbiakról egyébként el nem hiszem, hogy a szerkesztők nem hasukat fogva röhögnek a közzététel gomb megnyomása közben. Sima népbutítás. Nem azért, mert nem félhet egy petúniától egy betörő, hanem mert ha erre a megoldási módra rájönnek a biztonsági ajtókat gyártó cégek (ez is csak idő kérdése, ők is neteznek), hanyatt-homlok menekülnek. Vagy találva egy jópofa kreatívot, virágmintás -illatos nyílászárókat fognak gyártani, de ne rohanjunk ennyire előre.

Szóval az interneten található, direkt vagy indirekt neked, az érdeklődési körödnek, a korosztályodnak, a családtagodnak stb. szóló oldalak mindig megtalálnak. A hír az hír. Akkor hír – leginkább – ha valami újdonságot közöl, valószínűtlen dolog bekövetkezéséről számol be, megérint (térben, időben, személyesen), és sokaknak szól. Legalábbis az újságíró iskolákban ezt tanítják. A szerkesztők amúgy nagyon jól vizsgáznak a fent említett hírérték kérdésben, borzalmas szalagcímekkel csábítják az általános problémákkal küzdő olvasót, témáikra folyamatosan visszatérnek. Diéta, spórolás, ordító gyerek, egészséges étrend, ökotudat, olcsó utazás, legszebb helyszínek, rejtélyek-mítoszok, celebek meg a nagy világ. Ez nem baj, ezért vannak, ezért dolgoznak, ezzel szórakoztatnak. Csak a kútban üldögélve jövünk rá (bizonyos felhasználókra ráférne egy kis magányos gondolkodás konnektor és töltő nélkül), hogy beugrottunk, pedig senki sem kérte. Az emberi butaságról miért virágnyelven írnak?